|
Egy nap hallottam, hogy egy kanct, Szivrvnyt csak azrt szeretnk elvinni a farmrl, mivel nem lehet vele semmit sem csinlni, s azonkvl, hogy gynyrû s anyakanca nem lehet rajta lovagolni, mivel annyira "bolond".
Bolondsga abbl eredt, hogy egyszerûen senkinek sem engedte, hogy a fejt simogassa, s fõleg a flt fltette. Mindez szerintem annak a kvetkezmnye lehetett, hogy egy ktõfk nagyon felsrtette a fejt, s sebhelyek vannak a fle mgtt, meg a pofjn.
n azt mr tudtam, hogy ez a l nem rosszindulat, hiszen amikor kiscsikja volt, s annak ment a hasa sokszor kergetõztnk a boxban addig, amg a kiscsik a kezemrõl lenyalta az zet, amiben a gygyszer is volt, s a kanca brmikor megrghatott volna, mert sokszor voltam a hta mgtt, nylkltam a hasa alatt, de legtbbszr mg meg sem mozdult, vagy nygodtan evett. Egy msik kancnak a csikjt is n etettem, s nagy meglepetsemre a kanca, amikor a hta mgtt voltam felnyertett, s felm rgott, szerencsmre, hogy csak ppen hogy elkapta a lbam, nem ttt nagyon meg.
Ebbõl kiindulva arra a kvetkeztetsre jutottam, hogy nem egy a gonosz lval van dolgom, hanem csupn egy elrontott l ll elõttem.
A legnagyobb baj azonban az volt, hogy nem hagyta, hogy felkantrozzam, ezrt nem is tudtam kivinni futszrazni.
Az elsõ dolgom az volt, hogy rkapassam valamilyen lcsemegre, hiszen õ volt az egyetlen olyan l az istllbl, aki nem vett el semmit a keznkbõl. reztem, hogy valamivel meg kell fogjam, valami olyant kell neki adnom, amit megszeret, s ksõbb ezrt megcsinlja azt, amit elvrok tõle. Kockacukrot nem adhattam neki, mivel annak nincsen semmilyen illata, s nem vette volna el, ezrt srgarpt vittem neki, amit elõszr letettem a fldre, majd amikor mr megszokta a jelenltem a boxban, hiszen flrkat voltam bennt nla, simogattam, vagy ppen a sznn kuporogtam, s hagytam, hogy megszagoljon, ismerkedjen a szagommal akkor mr a kezembõl is elfogadta a csemegt. Ksõbb almt is kapott, s egy idõ elteltvel mr a kockacukrot is elvette tõlem, hagyta, hogy simogassam a pofijt. Mindez kb kt ht eltelte utn sikerlt. Elsõ sikeremen felbtorodva elhatroztam, hogy itt az ideje, hogy Szivrvnyt felkantrozzam, s kivigyem futszron, mivel csak ezutn kvetkezik vele az igazi "munka".
Mr tbbszr elhatroztam, hogy felkantrozom, s eljtt a nap, amikor megfogtam az egyik egyszerûbb kantrt, s elindultam az istll fel vele. Bementem a boxba, s hsz perc mlva gy jttem ki onnan, hogy a kantr a fejn volt, de csak n tudom, hogy milyen erõfesztsembe kerlt feltennem r. Tbbszr felgaskodott a boxban, s az egyik ilyen felgaskodsa alkalmval cssztattam a zablt a szjba, de mivel a flhez nem rhettem a kantrt sztszedtem, s a fle mgtt csatoltam csak ssze. Tz percet hagytam a fejn a kantrt, de nagyon nehz volt vgignznem, hogy knldik, s a tz perc eltelte utn az idegessgtõl mr teljesen leizzadt, de azrt az elsõ csata sikerrel rt vget, s kezdtem remlni, hogy sikerlni fog, nem viszik mr el… Csak akkor mg nem tudtam azt, hogy mg mi jn ezutn. Msnap nem tudtam bemenni hozz, mivel nem tudtam kimenni a farmra, azonban harmadnap olyan makacssgba tkztem, ami ellen az elsõ pillanatban nem tudtam semmit sem tenni csak lltam, s nztem amint gaskodik, s ha egy kicsit megnyugodott odamentem hozz megsimogattam, de amikor szrevette a kezemben a kantrt jra ellenllt. Bkn hagytam, s pr percnyi prblkozs utn elkeseredetten ki is mentem, azzal a dntssel, hogy nem baj, nha trtnnek ilyen dolgok is, de holnap jra prblkozom. s msnap jra megprbltam, most mr ms mdszert vlasztottam. Amikor gy reztem, hogy mr ellazult a simogatsoktl tbbszr megprbltam kinyitni a szjt, hogy megszokja, s amikor mindez mr sikerlt behvtam az egyik lovastrsamat, aki belehelyezte a szjba a zablt, majd vatosan sszecsatoltam a fle mgtt a sztszedett kantrt, s minden erõszak nlkl sikerlt!
De msnap mg sikerlt, s utna jra nem engedte, hogy felkantrozzuk. Ht nem erõltettem, de a rkvetkezõ napon mr msknt prbltam. Egyedl kantroztam fel, s nyugodtan engedte, hogy behelyezzem a zablt a szjba. Most mr csak azzal volt baj, hogy nem tudtam a flhez rni, de azrt elkezdtem kivinni futszron, s elg knnyen megszokta a futszrazst, mr a harmadik alkalommal egyedl futszraztam, egyedl csak az zavart, hogy nem tudom rendesen felkantrozni az rzkeny fle miatt. Mr egy-kt hete futszraztam, amikor egy este lementem hozz, vittem a csemegjt, s megtrtnt a csoda. Egyszercsak elkeztem simogatni a fejt, s kicsit ksõbb mr hagyta hogy a flt is simogassam. Bzott bennem annak ellenre, hogy nem lehettek tl j tapasztalatai az emberekkel, s kiderlt, hogy szereti is, ha a flt simogatom, mert ksõbb szinte odadrzslte a fejt a kezemhez.
Attl a naptl kezdve mr igazi kantrral vittem ki, s pr nap mlva nyerget is tettem a htra, amit nyugodtan tûrt. Egy prblma azonban volt mg vele: a fejt nagyon fenn tartotta, emiatt kiktõttem, amit szintn gaskodssal fogadott, s egy alkalommal hanyat dobta magt, s elszakadt az egyik szr is. Ez egy kicsit megijesztett, de folytattam a futszrazst, s egy-kt ht mlva mr reztem, hogy fel van kszlve arra, hogy felljn valaki a htra. Az elsõ prblkozs fellni r nem sikerlt, azrt, mivel elsiettk, de egy napostses nap megtrtnt, az egyik lovastrsam, aki jobban lovagolt mint n, s mr fellt belovagolatlan lovakra fellt r, s nem dobta le. Kzben meg is szerettk volna venni, s izgultam amiatt, hogy elviszik-e, de szerencsre nem adtk el.
Ma mr a Szivemen lehet lovagolni, s kettesfogatban is megy, elrtk, hogy nem vittk el, mert nincs rossz l… csak PRBLKOZNI KELL!
Csibi Dalma
Mnviadal
|
|
Meleg nyri nap volt, a hõsgben mr szinte elviselhetetlen volt. A reggeli lovagls befejezse utn a lovak patit mostuk. Mindeniket kivezettk az elõtrbe, ahol "rendbe tettk" õket. Olyan nap volt ez is, mint a tbbi, kellemes, amit a lovak kzelben tltttnk el, s egyben megszokott, ugyanazokat a dolgokat vgeztk, amit mskor is tettnk volna: reggel lovagls, dlben 12-kor itats, zabozs, ksõbb patapucols, patamoss, srnyfsûls, esetleg farokmoss.
Mozit aznap nem tudtuk kivinni, ezrt az edzõnõnk kivitte az udvarra legelszni.
Minden nyugodt volt, a falu felett mintha megllt volna az idõ, des-keserû mozdulatlansg telepedett le felettnk, a nap izzn sttt, s a forr levegõt nem mozdtotta mg egy jtszi fuvallat sem. Mozart is csendesen legelszett, nem volt kedve szaladni a rekkenõsgben.
Ekzben mr letiszttottam a Tulipnt, s a trsam kihozta a Borit is, egy anglo-arabot, amit lepucolt, s visszavitt a helyre. Elhatroztam, hogy eszem valamit, s felmentem a szendvicsemrt. Mire lertem az istllba mr megpucoltak mg egy lovat, s az egyik trsam hozta kifele az egyik kiss hevesebb vrmrskletû holland flvr lovat, a Hamlit. Hogyha nem lettem volna az ajtban mr egybõl kiszaladt volna az udvarra, de szerencsre ott voltam, s nem engedtem ki. A bartnõm megkttte, s elkezdte lemosni a lbait, amikor megtrtnt a szerencstlensg. A kivezetõ szr lassan leolddott a ktõfkrõl, s Hamli ahogy szrevette, hogy szabad rgtn, mint egy srkny gy robbant ki az ajtn. Semmivel sem tudtuk megakadlyozni, hogy neki ne rontson a Mozinak, aki szegny csak jmboran nzte, hogy a msik l rohan felje. Megkezdõdtek a harapdlsok, az udvaron keresztl rohanglsok, s mi tehetetlennek resztk magunkat. A hatalmas udvaron lelknkszakadtig rohangltunk utnuk, ngyen voltunk, s semmit sem tudtunk tenni. Kzben a kt l nyaka egyre vresebb, s a tajtk rajtuk egyre porosabb lett. Mr egy fl rja szaladtunk, de ahogy utolrtk õket a Hamli tovbb kergette Mozit, aki ekkor mr csak meneklni prblt elõle. Az ostorcsapsok, futszrral val prblkozsaink semmit sem rtek, Hamli vagy felgaskodott, vagy elszaladt elõlnk.
Mr egy ra is eltelt, de mg semmi sem vltozott. Csak mi izzadtnk teljesen le, s a lovak nyakn a harapsok sûrûsdtek. Letrdeltek, s felgaskodtam, majd jra elszaladtam, s minden kezdõdõtt elõlrõl…
Elrettentõ volt ltni a kt l vad jtkt a dominlsrt, s egyben borztalmas ltvny is. A torkom mr a ktsgbeesett srs fojtogatta, de knnyeim is elnyelte a por.
Ekkor sikerlt a kt lovat egy a plyt s udvart elvlaszt rd s fal kz szortani, ahol remltk, hogy meg is tudjuk fogni õket. Most sem sikerlt, Mozi flelmben keresztltrte a rdat, s a plyra meneklt. Most mr sokkal nagyobb lett a hely, ahol a lovak utn szaladtunk, m miutn keresztlvgtattak egy prszor az udvaron, Mozi beszaladt a karmba, s Hamlett is be utna. Kifele mr csak a Mozi szaladhatott, mert a Hamlit bezrtuk. Vge lett az ldzsnek. Holtfradtan, s kisrt szemmel vezettem be a Mozit a helyre. Senki sem sejtette, hogy ma mg ilyesmi is trtnhet. Megnztem a Mozi sebeit, szerencsre nem voltam mlyek, s kiderlt, miutn lecsutakoltam, hogy nincs is olyan sok seb rajta. A Hamlit is behoztk, rajta kevesebb seb volt, mint a lipicain, de mlyebbek voltak. Letiszttottuk õket, majd elmondtuk, hogy hogyan is trtnt a baleset, amirt alaposan leszidtak, amit joggal tettek, hiszen rszolgltuk figyelmetlensgnkkel, bntetsnk az volt, hogy msnap is ki kellett mennnk lponi a lovakat a farmra.
Szerencsre az incidens nem volt tl slyos, de elg volt mr arra, hogy a kt lovat tbbet soha nem lehet majd feltenni egy lszlltra, hiszen jra sszeverekednnek.
s hogy mit is jelentett ez a trtnet nekem a jvõmre nzve? Rettentõ plda volt arra, hogy minden kis aprsgnak tûnõ dologra oda kell figyelni a lovak mellett, mert szrnyûsgek kerekedhetnek ki belõle. Minden elkvetett hibnkbl tanulni lenet, s tanulni is kell, ez vihet tovbb az letben…
Csibi Dalma
Hfehr kaland
|
 |
|
Augusztus volt, rvendtnk a nyrnak s annak, hogy kint lehetnk a farmon. Egsz hten korn keltnk, hogy mg a nagy hõsg elõtt lovagoljunk, s mondanom sem kell, nagyon jl telt minden nap.
A ht utols napjn, vasrnap gy hatroztunk, hogy nem lovagolunk, s a lovakat csak egy-egy fl rra kiengedjk az udvarra, s a karmba. Ezrt hamar felkeltem, s hat ra fele mr az istllban voltam, gyorsan megpucoltam kt lovat, a Borit kivittem a karmba, s gy dntttem, a Mozartot kiengedem az udvarra, hiszen õ az egyik legszeldebb mn.
Miutn mindent elvgeztem felmentem, hogy rendesen fslkdjem meg, s lefele menet megkrdeztem az egyik lovszt, hogy hol van, aki azt mondta, hogy nyugodtan legelszik az udvar egyik felben. Pr perc mlva, amikor elindultam, hogy bevigyem Mozit csak azt lttam, hogy a nagy fehr lipicai vgtzik felfel a dombon, az erdõ irnyba, s a nyomban csak egy porfelhõ marad. Ktsgbe estem, s ez abban nyilvnult meg, hogy hanyat-homlok szaladtam egy futszrrt, majd le az istllba, ahol kt szbl elmagyarztam, hogy mi is trtnt, s szaladtunk fel a dombon az eltûnt fehr folt utn.
gy trtnt, hogy vasrnap reggel ht ra krl rohantunk egy l utn, hiszen tudtuk, hogy egyedl nem fog visszatrni, mint brmely trsa tette volna a helyben. Haton voltunk, s mindenki elindult egy irnyba, mg a kutyk is velnk tartottak, rvendezve a j kis stnak. Azt hiszem, hogy soha nem msztam meg annyiszor azt a dombot, ami ott van a farm mellett. A vgre mr teljesen kifradtam, de mivel llandan azt hallottam, hogy egy l horkant a kzelemben, vagy pedig patadobogst hallottam a htam mgtt mindig jabb s jabb erõt fedeztem fel magamban, s jbl elindultam keresni. gy reztem, hogy n egy rossz jtk egyik fõszereplõje vagyok, hiszen ez nem trtnhet meg pont velem. Azt tapasztaltam, hogy csak jtszadozik velem, el-elszaladt elõlem, majd jra felbukkant, mintha tetszett volna neki ez a bjocskzs. Szaladtam, szinte meglls nlkl mindig jra s jra nekivgtam az tnak, addig bjkltam az erdõ fi kztt, mg a hajam kibomlott, elvesztettem a hajgumim, de semmi sem rdekelt, a csalnon is tgzoltam anlkl, hogy reztem volna, hogy megcsp. Meglls nlkl rohantam, s csak egyre tudtam gondolni, arra, hogy nehogy valami baja trtnjk…
Utos csepp erõm is ssze kellett szednem mr, amikor meghallottam, hogy a domb msik oldaln szaladgl a legelõn, s llekszakadva rohantam oda, ami, szinte egy kilomterre volt attl a helytõl, ahol n voltam, de nem szmttt. Semmi sem szmtott azon kvl, hogy megvan, jl van, s vgre visszavezethetjk.
Odajtt hozznk, s hazavezettk… Csak a farmon jttem r, hogy mi is trtnt igazbl, de mr nem voltam dhs. rvendtem, hogy minden jl vgzõdtt...
Most tl van, s ez a "hgoly" mostanban gyakran eljn hozzm, s el-elbjva elõlem, kveteli, hogy jtsszam vele, majd jbl elõbbukkanva egy-egy bokor mgl hv, kr, hogy figyeljek r, simogassam meg, foglalkozzam vele. lmaimban most is gyakran el-elltogat hozzm, jra s jra lesztve bennem ezt a felejthetetlen nyri emlket…
| | |
AJÁNLOM AZ OLDALT
